Lőrincz György ezúttal teljesen újat alkotott. Olyan témához nyúlt, amitől mostanig idegenkedett. Legalábbis mi – olvasók – ezt feltételeztük. Megszoktuk, hogy Lőrincz György jobbára a történelemből meríti témáit. Több kötetében írt arról, hogy hogyan befolyásolják, szorongatják és viszik végveszélybe az emberi létet a világháborúk, a kollektivizálás, a szocialista diktatúra, vagy akár az 1989-es fordulat visszásságai (Pl. Pusztulás, Besúgó voltam, szívem).

A szerző ezúttal egy olyan témát választ, amelyben nem a külvilág, hanem a belső, a szív, a lélek, a gondolatok kapnak meghatározó szerepet. Regénye egy anyáról szól, aki elindul megkeresni a világ forgatagában elveszett lányát. Elindul, de útja nemcsak a fizikai téren át vezet, hanem a lélek bonyolult, zegzugos útjain, számos útvesztővel, zsákutcával. Miközben egy nagyváros utcáinak végeérhetetlen sorát járja, abban reménykedve, hogy talán valahol, véletlen, meglepetésszerűen összetalálkozik a lányával, a gondolatai, kétségei, félelmei összevissza kalandoznak, ide-oda csapongva, bejárva a régmúltat, a legtávolabbi ősöket, a közelmúltat, házasságát, lánya gyermekkorát.

Ez a kötet egy anyai szív hangjait jeleníti meg, a lélek hangjait, és ettől újszerű, ettől egyedi. Hová juthat el, meddig juthat egy anya, lányát keresve, önmagát keresve? Hogyan fedezi fel a világ minden irracionalitását, milyen helyzetekbe csöppen? Mibe hajszolja bele magát? És talál-e végre kiutat?

Borítóterv: Kalló László